Mi az a virtuális valóság? Tudnivalók a virtuális valóságról.  

A virtuális valóság (VR) lehetőséget kínál arra, hogy egy teljesen virtuális térben mozogjunk: egy mesterséges környezetben, amely csak képekben létezik, de a valóságban nem. Nem is olyan régen a virtuális valóság még csak olyan sci-fi filmekben létezett, mint a Mátrix vagy a Ready Player One, mára azonban szinte a hétköznapok részévé vált, alkalmazási területei pedig a játéktól kezdve a szórakoztatáson át az orvostudományig és a katonai felhasználásig terjednek. 

A virtuális valóság megteremtésének és megtapasztalásának vágya régebbi gyökerekkel rendelkezik, mint a Keanu Reeves nevével fémjelzett franchise. Maga a fogalom legalább a fotózással egykorú, még akkor is, ha a „virtuális valóság” kifejezés csak jóval később született meg. Nem sokkal a fényképezőgép feltalálása után úgynevezett sztereoszkópok segítségével teremtették meg a három dimenzió illúzióját, mindössze két fotó használatával. A VR-élmények történetének másik mérföldköve a Morton Heilig által 1962-ben feltalált Sensorama volt, amely a panorámavetítést kombinálta a kulcsfontosságú pillanatokban aktivált mesterséges széllel és szagokkal, hogy növelje az élmény hitelességét (az eredeti vetítés egy biciklitúrát mutatott be a New York-i Brooklynban). 

Napjainkban a VR-élmények egyre kifinomultabbá válnak. A mérnökök és programozók olyan élethű élményeket hoznak létre, amelyek a résztvevők minden fizikai mozdulatára reagálnak, miközben azok képzeletbeli világokban utazhatnak anélkül, hogy el kellene hagyniuk a nappalijukat. A VR már nem újdonság, hanem innovatív eszköz számtalan professzionális alkalmazásban. 

A VR-élmény egy számítógép által generált szimulációt takar, amelyben az eszköz kulcsfontosságú szerepet játszik. Egy VR-headset szolgáltatja az audiovizuális információkat arról a világról, amelybe a résztvevő belép, miközben számtalan érzékelő és technológia alakítja át az emberi mozgást virtuális mozdulatokká.

A virtuális valóság látványa készülhet valós helyekről készült fényképek vagy filmek alapján, de lehet teljes egészében számítógép által generált is – ez utóbbi a CGI VR. E két lehetőség használatával, illetve ezek kombinációjával a VR lehetővé teszi, hogy a résztvevők szinte bármilyen elképzelhető világot felfedezzenek, egy idegen város utcáitól kezdve egy távoli, kitalált bolygó felszínéig. 

Fontos megjegyezni, hogy a virtuális valóság nem egyenlő a kibővített valósággal (AR). A hasonló elnevezések ellenére a kibővített valóságban nem teljesen digitális valóságról van szó, hanem a felhasználó által látható valós világba elhelyezett virtuális tartalmakról. 

Az AR-alkalmazásokkal a telefon kameráját magunk elé tartva extra tartalmakkal egészíthető ki a valóságos látvány. Egyes AR-alkalmazások információt nyújtanak a közeli tárgyakról – például egy növényről vagy egy termékről –, ha eléjük tartjuk a telefont. A kibővített valóságot alkalmazásokban is felhasználják, többek között például arra, hogy rajzfilmfigurákat illesztenek be a valóságba a telefon kijelzőjén; ilyen a népszerű AR-játék, a Pokémon GO is.

A VR és az AR ötvözete az úgynevezett vegyes valóság (MR). Paul Milgram és Fumio Kishino kutatók 1994-ben alkották meg a kifejezést, hogy leírják a teljesen valós és a teljesen virtuális környezetek közötti átmenetet. Manapság a vegyes valóság olyan környezeteket jelent, amelyekben valós és virtuális tárgyak és objektumok valós időben lépnek kölcsönhatásba egymással – és amelyekben a felhasználó mind a valós, mind a virtuális elemekkel interakcióba léphet.

A VR-felszerelés leglényegesebb darabja a headset, más néven a fejre rögzített kijelző (HMD): lényegében egy nagy méretű, zárt szemüveg, amely vizuális és hanginformációkat szolgáltat a VR-résztvevők által bejárt virtuális világról. 

Ilyen headset például a Facebook által gyártott Oculus Quest 2. Ez az egyik legolcsóbb headset, és a játékosok egyik kedvence. A piacon számos további headset is elérhető, például a HP Reverb G2, a HTC VIVE Cosmos, a Sony Playstation VR vagy a Valve Index.

A VR-ről szinte mindenkinek a játékok jutnak eszébe először, különösen a Sony PlayStationre vagy az Oculusra készült játékok. Ezek a VR-játékok mozifilmekből, a történelemből – például a középkori Európa vagy a szesztilalom korabeli Chicago helyszíneiből –, játéktermi játékokból és még sok másból merítenek ihletet.

A VR-t a mozifilmekben is használják. A COVID-19 járvány számos rendezőt arra ösztönzött, hogy kísérletezni kezdjen a VR által kínált lehetőségekkel – és így a mozik bezárása esetén is folytathassa az alkotói munkát –, kihasználva a formátum egyedi lehetőségeit, amelyek lehetővé teszik a közönség számára, hogy a történet szereplőjévé váljon, vagy több lehetséges befejezés közül válasszon.

2020-ban a Deutsche Kreditbank a berlini Contemporary Arts Allience kortárs művészeti szövetséggel együttműködve képzőművészeti díjat hirdetett meg virtuális valóságban készült alkotásokra. Olyan művészek számára, mint Marina Abramović, Laurie Anderson és Anish Kapoor, a VR már 2020 előtt is izgalmas új módját kínálta a közönséggel való kapcsolatteremtésnek. Denise Markonish, a MASS MoCA kurátora szerint a VR művészeti alkalmazása érdekes fejlemény a múzeumok által korábban inkább oktatási eszközként használt VR-hez képest. „Elkezdtünk úgy tekinteni a médiumra, mint egy olyan eszközre, amellyel eredeti és gyakran szürreális környezeteket hozhatunk létre, amelyek a művész képzeletéből születnek” – fejtette ki Markonish a Robb Reportnak.

A VR-t a tervezési munkafolyamatokban is egyre gyakrabban használják, hogy a 3D digitális tartalmak létrehozásakor még átélhetőbb élményt nyújtson. A VR-alapú modellezőszoftverek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy 3D objektumokat modellezzenek olyan mozdulatokkal, amelyek sokkal közelebb állnak a valódi szoborkészítéshez, és sokkal valósághűbben reprodukálják azt, mint ahogyan az az asztali alkalmazásokban eddig lehetséges volt. A VR-modellezőszoftverek egyik nagyszerű példája az Adobe Substance 3D Modeler, amely ráadásul az asztali modellezésre is lehetőséget biztosít, az alkotó igényeitől függően.

Az ipari formatervezők kreatív és újszerű megoldásokat keresnek, hogy olyan mindennapi termékeket tervezzenek, amelyek reményeik szerint széles körben elterjednek majd – de ehhez több szakma szoros együttműködésére van szükség. Ebben a szakmában nem ritka, hogy stratégákból, mérnökökből, felhasználóifelület-tervezőkből, felhasználóiélmény-tervezőkből, projektmenedzserekből, márkaépítési szakértőkből, grafikusokból és gyártók képviselőiből álló, nagy létszámú csapatokban kell dolgozni. Ez a multidiszciplináris megközelítés lehetővé teszi az ipari formatervezők számára, hogy teljes mértékben megértsék a problémákat, és olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek megfelelnek a felhasználó egyedi igényeinek. A legismertebb ipari formatervező cégek közé tartozik például az IDEO, a Frog és a Teague.

A VR forradalmasította az építészetet, mivel megteremtette annak a lehetőségét, hogy már az első kapavágás előtt belépjünk egy építménybe, és megtapasztaljuk a belső tereit. Míg az építészek korábban alaprajzokon, méretarányos modelleken és renderelt képeken keresztül mutatták be az elképzeléseiket, a VR ma már lehetővé teszi számukra, hogy ugyanezt egy virtuális séta keretében tegyék meg. A VR-élmények lehetőséget nyújtanak arra, hogy bejárjunk egy épületet, sőt akár a bútorokat is átrendezzük, vagy fel- és lekapcsoljuk a világítást. És míg korábban az ügyfeleknek nagy távolságokat kellett megtenniük, hogy láthassanak egy 3D modellt, most bárki, akinek van egy headsetje és egy „kulcsa” a virtuális épülethez – azaz hozzáférése egy alkalmazáshoz és a projekthez –, virtuálisan bejárhatja a helyszínt.

A VR jövőjének egyik legizgalmasabb területe az orvostudomány világa. Ez a technológia óriási előrelépést hozhat olyan területeken, mint az emberi anatómia tanulmányozása, vagy az elsősegélynyújtók gyors kiképzése súlyos válsághelyzetek idején. A virtuális környezetben viszonylag könnyen bemutathatók olyan helyzetek, amelyeket a való életben nehéz vagy költséges lenne szimulálni. Hasonlóképpen, a virtuális programok lehetőséget adhatnak az orvosoknak arra is, hogy fejlesszék empátiájukat, például úgy, hogy saját maguk tapasztalják meg az idős vagy mozgáskorlátozott betegek előtt álló kihívásokat. Sőt a betegek szorongása is oldható műtét előtt egy virtuális valóságban tett tengerparti sétával.

Ahogyan a virtuális műtétek felkészíthetik az orvosokat a valódi műtétekre, a repülésszimulátorokban is a virtuális valóságot használják arra, hogy a pilótáknak alapvető képzést nyújtsanak, mielőtt valódi repülőgépet vezetnének. Így a repülést szimuláló népszerű VR-játékok megjelenése mellett a repülésszimulátorok komplexebb verziói az ilyen jellegű képzések lényeges részeivé váltak. Számos tanulmány szerint a repülőgép felszállásához és célállomásra való eljuttatásához szükséges lépések jobban bevésődnek a memóriába, ha azokat fizikailag ténylegesen végrehajtják, mintha csak elméletben tanulmányoznák. 

A terepen végzett katonai kiképzési gyakorlatok valószínűleg a jövőben is elengedhetetlen részét képezik majd a csapatok felkészítésének, bár az ellenséges csapatok szerepének eljátszása és a hadgyakorlat színterének felépítése időigényes és költséges. A virtuális valóságban a katonák ismeretlen helyszíneket járhatnak be, különféle fenyegetésekkel nézhetnek szembe, és gyakorolhatják, hogyan kell kezelni a civilekkel és a potenciálisan ellenséges csapatokkal való találkozást.