VIDEÓ
Mit jelent a totál?
Megtudhatja, hogyan lehet egy totállal megalapozni egy helyszínt és előkészíteni a terepet egy fontos jelenethez.
Ingyenes próba | A {{premiere}} ingyenes próbaverziója A {{premiere}} bemutatása
A filmkészítés a térérzet megteremtéséről szól
A filmkészítők különféle kamerabeállításokat alkalmaznak történeteik elmeséléséhez, de a totál – más néven megalapozó beállítás, totál plán, nagy látószögű beállítás vagy nagytotál – az egyik legfontosabb eszköz a nézők bevonására egy új jelenetbe.
„A megalapozó beállítás teszi lehetővé, hogy érzékeljük az időt és a helyszínt” – magyarázza Nick Escobar független filmrendező. „Néha egy pillanatot is képes megragadni, de elsősorban arra szolgál, hogy térben jól értelmezhetővé tegye a jelenetet a néző számára.”
Mikor érdemes totált használni?
„Totálnak nevezünk minden olyan felvételt, amelyet 35 mm-es vagy annál nagyobb látószögű objektívvel rögzítenek” – mondja Escobar. „A legtöbb megalapozó beállítás totál plánnal készül. Ezek a felvételek például egy város látképét mutathatják meg, jelezve, hogy a következő jelenetek ott játszódnak majd, vagy egy lakóházat, hogy tudassák a nézővel: a következő jelenetre az adott épületen belül kerül sor.”
A nagylátószögű objektív másik gyakori felhasználása egy teljes jelenet totálban való rögzítése, amit mesterbeállításnak nevezünk. A mesterbeállítás gyakran a jelenet első felvétele, amely megmutatja a nézőnek, hogy a szereplők hogyan helyezkednek el egymáshoz képest, mielőtt a színészek interakcióját ábrázoló ansnittes, közeli és félalakos beállításokra váltanak.
Ez utóbbiak segítik a nézőt abban, hogy kapcsolatot teremtsen a szereplőkkel, hiszen láthatja az arcukat és az arckifejezéseik változását – ugyanakkor a jelenet megalapozásához jó mesterbeállításra van szükség. Az utómunka során az is hasznos lehet a vágó számára, ha van egy olyan jelenet, ahová vissza tud vágni, hogy megtartsa a vágás ritmusát – így a néző nem ugyanazt a két beállítást látja újra és újra.
A totálok meghatározhatják egy jelenet hangulatát
A totál nemcsak térbeli információval szolgál a nézőnek a jelenetről és a szereplőkről, hanem érzelmi vagy tematikus üzenetet is közvetíthet. Az Arábiai Lawrence sivatagi tájait bemutató nagytotálok tökéletesen illenek a film epikus történetéhez, és a westernek is gyakran alkalmaznak jelenetbeállító totálokat.
„Az Aljas nyolcas ezt igazán mesterien alkalmazza. Az amerikai nyugat havas tájairól készült totálok hatására szinte érezni, milyen hideg van ott. Minden kihalt és üres. Teljes a magány” – magyarázza Escobar. „És együttérzünk ezekkel az emberekkel, akiknek valahogy vissza kell jutniuk a civilizációba, mert odakint nem élnének túl.”
És bár a westernek rajongói jól ismerik a műfajban gyakran alkalmazott totálokat, a híres „amerikai plán” ironikus módon valójában meglehetősen közeli képet ad a színészről. Azok a kamerabeállítások, amelyek a szereplőt térdtől vagy combközéptől valamivel a fej fölötti részig keretezik, hogy magabiztosnak és hősiesnek ábrázolják (miközben a kulcsfontosságú mozdulatokra, például a fegyver előrántására fókuszálnak), annyira elterjedtek, hogy egyes operatőrök ma már amerikai plánnak nevezik őket.
A tökéletes totál megtervezése és előkészítése
Mielőtt forgatni kezd, készítsen beállításlistát az összes olyan kamerabeállításról, amire a filmhez szüksége lesz. A listán keresse meg a totálokat, majd keresse meg a forgatókönyvnek, a képes forgatókönyveknek és a rendezői elképzeléseknek megfelelő tökéletes helyszíneket. Tartsa azonban szem előtt, hogy bárhol is forgat, mindenhol sajátos körülményekkel és kihívásokkal kell számolnia.
„Amikor beltéri totált tervezünk, több felszerelésre van szükség” – mondja Escobar. „Több megvilágítás kell, hogy be az egész teret világosítani tudjuk, és meg kell tervezni az összes szereplő helyzetét a jelenetben. A szabadban pedig ki vagyunk szolgáltatva a természet kénye-kedvének.”
Miután kiválasztotta a helyszínt, tervezze meg, milyen távolságra lesznek a színészek a kamerától, és válasszon olyan, megfelelő fókusztávolságú objektívet, amely mindent élesen tart a képen. Amikor beállítja a képkivágást, keressen olyan jellegzetes pontokat vagy látványelemeket, amelyek köré középre komponálhatja a képet, és alkalmazza a harmadolási szabályt, hogy az érdekes vagy fontos elemek egyenletesen legyenek elosztva.
Széles körű inspiráció
Nem kell filmes iskolát végeznie ahhoz, hogy lenyűgöző operatőri munkával nagyszerű filmet készítsen. Rengeteget tanulhat pusztán azáltal is, ha olyan neves filmrendezők alkotásait nézi, akik különösen jól komponálják meg a látványos totálokat.
Stanley Kubrick Ragyogás című filmje valóságos mesterkurzus a totál használatáról: a rendező ezekkel a beállításokkal teremti meg a hegyek között elszigetelten álló Overlook Hotel baljós, nyomasztó hangulatát. Sam Mendes Oscar-díjas háborús filmje, az 1917 tulajdonképpen egyetlen folyamatos totálként épül fel, amelyben a szereplők a néző felé és a nézőtől távolodva mozognak – jól szemléltetve a kompozíció, a beállítási rend és a megvilágítás fontosságát. Céline Sciamma Portré a lángoló fiatal lányról című filmje pedig az alkotó magányát és törékenységét fejezi ki a totálokkal, miközben finoman érzékelteti a festő és modellje között kibontakozó érzelmi kapcsolatot.
Akár monumentális, vad tájakon játszódó eposzt, akár egyetlen ház falai között kibontakozó, bensőséges hangulatú karakterdrámát forgat, a gondosan megkomponált totállal hatékonyan vonhatja be a nézőt a film világába.