Adobe Substance 3D
3D kellékeket és jeleneteket modellezhet, textúrázhat és renderelhet.
Az elmúlt évtizedekben rengetegen és rengeteget dolgoztak a 3D fejlesztésén. Éppen ezért a fájlformátumok világában nincs univerzális megoldás. A 3D iparág fejlődésével számos ágazatban és területen számos különféle formátum jelent meg adott feladatok elvégzésére. Az alábbiakban mindent megtudhat, amit a fájltípusokról és a használatuk mikéntjéről tudnia kell.
Az utóbbi években egyre több vállalat kezdett el 3D projekteken dolgozni, és az olyan technológiák körében is folyamatos fejlődést tapasztalhatunk, mint a VR (virtuális valóság), az AR (kibővített valóság), a játéktervezés, a VFX, valamint a már régóta létező CAD-alkalmazások. Nincs hát mit csodálkozni azon, hogy a rengeteg különféle funkció kezelésére számos új fájltípus látott napvilágot.
A felhasználók általában kétféle formátummal találkoznak: poligonális geometriai adatokkal, illetve határfelületi (BREP) adatokkal – attól függően, hogy a geometriai modell hol lett eredetileg megépítve. A CAD-alkalmazások mindkét módszerrel képesek geometriai adatokat tárolni. A CAD-rendszerek magasabb szintű geometriai adatainak megőrzése érdekében egy különálló formátumkészlettel is találkozhatunk, amely a 3D nyomtatásban és a játékoknál használt sztenderd poligonális adatokat is tartalmazza. Mindkét geometriai definíció igen összetett adatokkal dolgozhat, így nagy méretű fájlokat eredményezhetnek.
Az alábbiakban megismerkedhet a leggyakoribb 3D fájltípusokkal, valamint azzal, hogy mikor érdemes őket választani.
A kép szerzője: ZUH Visuals.
Az OBJ-fájlok (.obj) 3D geometriai adatokat tartalmazó fájlok. Ez az egyik legrégebbi és leggyakoribb formátum, amivel a modellező szoftverekben találkozhatunk az objektumok exportálásakor. Ez a poligonális formátum a méretek (cm, hüvelyk stb.) jelölésére is alkalmas. A modernebb anyagmegjelenítési és árnyékolási technikákhoz képest kissé elavult az anyagdefiníciója. Megbízható sztenderd formátum a geometriai adatok közvetlen exportálásakor.
Támogatja a térfogategységek használatát (cm, méter, hüvelyk, láb)
Több objektumot támogat egyetlen fájlban
Az OBJ-fájlok rendszerint kisebbek, mint a más formátumban mentett ugyanazon modell
Kompatibilis az iparági szabvánnyá vált játékmotorokkal, valamint a VFX- és a játékipar DCC-t követő eszközeivel.
Az OBJ-fájlokhoz hasonlóan az FBX-fájlok (.fbx) is a 3D objektumok adatainak tárolására szolgálnak, azzal a különbséggel, hogy az animációs adatokat is tartalmazzák. Ez a fájltípus emiatt igen népszerű a filmesek, a játékkészítők és a VFX-művészek körében – vagyis minden olyan iparágban, ahol összetett modellekkel, anyagokkal és animációkkal dolgoznak. A fájlformátum az Autodesk tulajdonában áll, és széles körben támogatott a VFX- és a játékmotorok között. Magasabb szintű anyagdefiníciót képes megőrizni, ezenkívül számos renderelő motort támogat.
Az FBX-fájlok teljes kontextusukban tárolják a 3D jelenetek adatait, így a kamera, a világítás, a geometria, valamint az animációk létrehozásakor használt csontok adatait.
Kompatibilis az iparági szabvánnyá vált játékmotorokkal, valamint a VFX- és a játékipar DCC-t követő eszközeivel.
Az FBX ugyan régebbi formátum, mégis széles körű támogatottsággal bír, és sokkal több információt tárol, mint pusztán a 3D modellek adatait. Éppen ezért népszerű választás az olyan komoly vizuális munkát igénylő alkotások során, mint a videojátékok.
A GL Transmission formátum (.glTF és .glb) egy poligonális fájlformátum, amely egy nyílt forráskódú, jogdíjmentes megoldást kínál az FBX-hez hasonló formátumok mellett. Eredetileg a COLLADA munkacsoport hozta létre, ám már a KROHON Group teszi elérhetővé ezt a nyílt fájlformátumot modellek és jelenetek megosztására. A fájl statikus modellek, animációk és mozgó jelenetek (például FBX) használatát támogatja. A fejlesztők gyakran választják natív webalkalmazások készítésekor. A glTF a modernebb formátumok közé tartozik, így támogatja a legújabb árnyékolási és anyagdefiníciós módszereket, a 2.0-s verziótól kezdve pedig a fizikai alapú rendereléssel készült anyagokat is (PBR).
Az USD (Universal Scene Descriptor) egy poligonális fájlformátum, amelyet eredetileg a Pixar fejlesztett ki, de már nyílt forráskódú formátumként is elérhető. Nyílt szabványai révén ez a bővíthető formátum egyre több funkciót kínál, és olyan csoportok dolgoznak rajta, mint az NVIDIA, a PIXAR és az ADOBE. A 3D modellezés és anyagok legújabb koncepcióit képviselő formátum számos egyedi tartalomkészítő eszközzel együtt használható. A geometriára, az anyagokra, a jelenetre és az animációra vonatkozó információkat tárol. Az USD sok szempontból túlteljesíti a fájlformátumokkal szemben támasztott elvárásokat, hiszen hatékonyan tárolja a teljes jelenetek adatait.
Az USDZ az Apple és a Pixar saját formátuma, amelyet kifejezetten a kibővített valósághoz terveztek. Ezt a formátumot használják az Apple eszközökön található 3D, kibővített valóságon alapuló alkalmazások.
A 3D technológiát használó iparágakban elérhető fájlformátumok listája hosszúra nyúlik. Az alábbiakban felsorolunk még néhány gyakori típust:
A kép szerzője: ZUH Visuals
A projektnek megfelelő fájlformátum kiválasztása több tényezőtől is függhet. A legfontosabb a kompatibilitás meghatározása. Ha egyik szoftverből a másikba kell majd átvinnie a 3D komponenseket, érdemes elkerülni, hogy az adatokat egy olyan fájltípusba exportálja, amit aztán nem tud felhasználni.
Az exportált fájl méretét is érdemes figyelembe venni. Ez főleg a videojátékok fejlesztésekor, illetve az olyan 3D projektek során lehet fontos, ahol hardveres korlátozásokra kell számítani. Ne feledje, hogy mindegyik fájlformátum adott céllal jött létre, így az adott szoftver és a benne foglalt formátumok megismerése segíthet megalapozott döntést hozni, amikor az exportálásra kerül a sor.
Mindegyik 3D fájlformátum adott céllal jött létre. Éppen ezért a legmegfelelőbb formátum kiválasztása attól függ, hogy mit szeretne elérni a fájllal.
A leggyakoribb fájltípusok közé tartozik az OBJ, az FBX, az STL, az AMF és az IGES.
A Photoshop a következő 3D formátumokat tudja megnyitni: DAE (Collada), OBJ, 3DS, U3D és KMZ (Google Earth).
3D fájl önálló megnyitásához kattintson a Fájl > Megnyitás parancsra, és jelölje ki a fájlt.
Ha egy 3D fájlt a megnyitott fájlhoz szeretne hozzáadni rétegként, kattintson a 3D > Új réteg 3D fájlból parancsra, és jelölje ki a 3D fájlt. Az új réteg a megnyitott fájl méreteinek megfelelően jön létre, és átlátszó háttérrel jeleníti meg a 3D modellt.