A virtuális valóság (VR) lehetőséget kínál arra, hogy egy teljesen virtuális térben mozogjunk: egy mesterséges környezetben, amely csak képekben létezik, de a valóságban nem. Nem is olyan régen a virtuális valóság még csak olyan sci-fi filmekben létezett, mint a Mátrix vagy a Ready Player One, mára azonban szinte a hétköznapok részévé vált, alkalmazási területei pedig a játéktól kezdve a szórakoztatáson át az orvostudományig és a katonai felhasználásig terjednek.
A virtuális valóság megteremtésének és megtapasztalásának vágya régebbi gyökerekkel rendelkezik, mint a Keanu Reeves nevével fémjelzett franchise. Maga a fogalom legalább a fotózással egykorú, még akkor is, ha a „virtuális valóság” kifejezés csak jóval később született meg. Nem sokkal a fényképezőgép feltalálása után úgynevezett sztereoszkópok segítségével teremtették meg a három dimenzió illúzióját, mindössze két fotó használatával. A VR-élmények történetének másik mérföldköve a Morton Heilig által 1962-ben feltalált Sensorama volt, amely a panorámavetítést kombinálta a kulcsfontosságú pillanatokban aktivált mesterséges széllel és szagokkal, hogy növelje az élmény hitelességét (az eredeti vetítés egy biciklitúrát mutatott be a New York-i Brooklynban).
Napjainkban a VR-élmények egyre kifinomultabbá válnak. A mérnökök és programozók olyan élethű élményeket hoznak létre, amelyek a résztvevők minden fizikai mozdulatára reagálnak, miközben azok képzeletbeli világokban utazhatnak anélkül, hogy el kellene hagyniuk a nappalijukat. A VR már nem újdonság, hanem innovatív eszköz számtalan professzionális alkalmazásban.