A 3D modellek textúrázásakor egyetlen térkép általában nem elég. A legjobb eredmény eléréséhez általában több speciális effektusra is szükség van. Íme néhány textúratérkép, amelyeket gyakran használnak a végleges textúrázott modell létrehozásához.
A diffúz térkép határozza meg a modell alapszínét. Ha így van beállítva, a 3D szoftver ezt a térképet a visszavert fény árnyékolására is használja, ami valósághűbbé teszi a jelenet megvilágítását.
Ezek a textúrák olyanok, mint a diffúz térképek, és néhány szoftverben diffúz térkép helyett használják őket. A fő különbség az, hogy az albedótérképek nem tartalmaznak árnyékot vagy tükröződést. Úgy is mondhatjuk, hogy az albedótérkép semleges fényviszonyok mellett határozza meg az objektum alapszínét.
A fényvisszaverődési térképek olyan textúrák, amelyek a fényvisszaverődések intenzitását és helyét határozzák meg. A fényvisszaverődési csúcsfények az objektumokon lévő fényes területek, amelyekről a fényforrások fénye közvetlenül tükröződik vissza. Ezek a térképek tehát a felületi csúcsfények erősségének, színének, érdességének és simaságának szabályozását teszik lehetővé.
A környezeti fedettségi térképek olyan speciális textúrák, amelyek a modell konkáv területein lévő árnyékokat szimulálják. Így extra ráfordítás és részletesebb geometria nélkül tehetünk valósághűbbé egy 3D objektumot.
A normáltérkép olyan RGB-kép, amelyet a textúra három tengelypont mentén történő torzításához használnak, hogy felületi mélység látszatát keltsék és valósághűbb látványt érjenek el, az objektum geometriai összetettségének növelése nélkül.